Kísértő gondolataink
Szép figyelmeztetésre akadtam ma reggel egyik kedvenc kápolnámban egy kinyitott Szentírásban: "Fogjátok meg a rókákat s a rókafiakat, mert feldúlják a szőlőt, a mi szőlőnket is, amely éppen most virágzik!" (Én 2,15)
Vajon hol vannak azok a „rókák”, akik feldúlják a szőlőnket?
Az ellenséget mindig kívül keressük. Környezetünkben. Mindig van kifogás, mindig van magyarázat, miért vagyunk dühösek, rosszkedvűek, reményvesztettek. Mindig meg tudjuk mondani, ki dúlta fel a szőlőnket. S így persze távol a megoldás. Ezeket a rókákat nehéz megfogni. Így hát futni hagyjuk őket. És dúlni.
Pedig ami igazán feldúlja bennünk Isten békéjét, az nem más, mint a saját gondolataink. Jól ismerjük a folyamatot. A legkisebb lelki sérülésünkbe is belekapaszkodik a Gonosz, megfertőzve a rombolás, a szétdobálás lelkével. Bűnre hajló emberi természetünk pedig gyakran nem tud ellenállni a rombolásnak: a kísértő gondolat növekszik és terjed, míg végül alkalmassá válik arra, hogy feldúlja a békét bennünk, és a megszületett és egyre növekvő békétlenséget hordozzuk és adjuk tovább környezetünknek.
Úgy hiszem, nem lehetetlenség még csírájukban megfogni romboló, kísértő gondolatainkat. Nem gyűlölni őket, hisz azok is teremtett valóságunkhoz tartoznak, és Isten segítségével tanulságul és eszközül szolgálhatnak jobbáválásunkhoz. Nem eldobni, nem megölni. Csak kézbevenni, kézbentartani, megtanulni kezelni, és jól vigyázni, nehogy elszabadulva feldúlják „szőlőnket, amely éppen most virágzik”.
3 megjegyzés:
A legszebb egy virágzó lélek!!
Jézusunk, keresztfán kiontott drága szent Véreddel boríts be bennünket, és ne engedd ezeket a rókákat dúlni bennünk...
Deo gratias.
A romboló gondolatokat sajnos nem lehet eldobni és megölni, mert "újra feltámadnak" ahogy az elején írtad, ez az emberi bűnösségének része és elkíséri egész életében. Bár el lehetne dobni egy életre, mint egy elszakadt régi köntöst. A legjobb gyógyszer ezek ellen az Isten szemlélése, az Istenre koncentrálás, Isten dicsérete és imádása. Aztán ez Istenre való koncentrálás elűzi ezeket. Isten kitölti a helyet ezek helyett magával és az az igazán jó. Az meg a legjobb amikor ebben a kegyelmi állapotban Istennel együtt meg is lehet maradni egy hosszabb időn át folyamatosan és intenzíven. Erre úgy vágyom én, sőt erre vágyom már három éve mióta újra elkezdtem gyakorolni a hitemet, de sajnos még nem sikerült ezt elérni.
Igen, szerintem is így van. De talán pont ez benne a szép, hogy nem lehet egyszer s mindenkorra eldobni a rossz gondolatokat, hanem állandó együttműködésben kell lennünk Istennel (szemlélni, dicsérni, Rá koncentrálni, ahogy írtad), ahhoz, hogy rendben legyenek a gondolataink.
Megjegyzés küldése