"Szép kelet, szép nap..."

Napkelet.

Benne van annyi minden! Egész történetünk kezdete. A világé, s benne mindannyiunké. És az életünkben minden szép és fontos dolog kezdete.

Az első szeretet, az eredeti romlatlanság. Amikor még nem rontottunk el semmit.

Amelyhez vissza lehet térni az Úr által. Aki egyszer majd véglegesen helyreállítja tisztaságunkat. A világét és mindannyiunkét. És minden dolgainkét és érzelmeinkét.

Ettől szép a napkelet.

Pálosszentkút, 2012. január 1.

Pálosszentkút, 2012. január 1.

 

Minden kedves olvasómnak Urunktól megáldott új esztendőt kívánok!

(Saját fotók)

"Megújítod a föld színét..."

Keresztelő – hagyományos rítusban

Sokan-sokat imádkoztunk ennek a kis léleknek a megfoganásáért, majd egészségben való fejlődéséért és megszületéséért. És íme, a kis Emma tegnap a keresztség szentségében részesült.

Csodálatos, Teremtő Atyaisten, élet adatik szeretetedből, s így újítod meg óráról órára a föld színét!

A hagyományos liturgia csodálatos ajándéka - számomra legalábbis -, hogy a szavakon és minden érzékszerven túl tud megmutatni valamit, egy szentség értelmét, egy misztérium jelentésének olyan árnyalatát, amit „szem nem látott, fül nem hallott, és emberi szív föl nem fogott”.

Emellett precedens értékű és örömteli esemény, hogy magyar pálos pap hagyományos liturgiát vezetett!

Istennek legyen hála érte!

A szülők, a keresztszülők és az atyák

 

(Az édesanya bejegyzését lásd ITT)

Eljön a vigasztaló

Pünkösd Pálosszentkúton     

Olyan nehéz megragadni, megérteni a Szentlelket. Megérteni, hogy ki is Ő; meglátni, hogy hogyan is van jelen az életünkben. Nehéz megérteni, mit jelent az, hogy várjuk, mit jelent az, hogy eljött, s mit jelent az, hogy a világban marad.

Tó

            Isten kegyelméből és a pálos atyák vendégszerető jóvoltából az idén is Pálosszentkúton tölthettem a Pünkösdöt. Szép itt, mint mindig. Egy pillanat megállás, egy kicsi vigasztalás. A végtelen szomorúság hullámai között néhány csepp öröm. EZ is Szentlélek. Egy-egy összemosolygás, találkozások, néhány jó szó, egy ölelés – mennyi de mennyi szeretet! És EZ is Szentlélek.

            Idő, melyben végig lehet gondolni, honnan jöttem, mit kaptam, mivé váltam, mi vagyok, merre tartok. Kiben bízom. Végiggondolni, ami elszomorít. Kiben hiszek, s miért nem hiszek jobban. A gondolatok, a könnyek – EZ is a Szentlélek ajándéka. 

A tónál

            A Szentlélek jöhet zúgó széllel, lángokkal, mint az első Pünkösdkor. De nem biztos, hogy hozzánk is mindig így jön el. A Szentlélek: Isten. Isten, aki szereti a csendességet, de a csendességben képes formálni, erőt adni, vigasztalni, bátorítani. Képes megmutatni a következő lépcsőfokot, amire lépnünk kell. S megadni a bizalmat, hogy a következő lépcsőfok után majd látni fogjuk a rákövetkezőt. 

Érseki szentmise

            A pünkösdi ünnepi szentmise prédikációját az atya a zarándokok tömege előtt ezekkel a szavakkal fejezte be: Elég nagy ez az oltár, mindannyian rátehetjük kérésünket, aggodalmunkat, szándékunkat. Odatettük, meghatott csendben, és hittük, hogy jó ez így. Bárcsak minden egyes szentmisében meg tudnánk ezt tenni, ezzel a hittel, bizalommal! Erre vezessen el bennünket a Szentlélek Isten!

Vidám Szilveszter

 ... a világ közepén

(Sokaknak ígérek már hetek óta egy rövid beszámolót az idei Szilveszterről. Megkésve bár, de íme, elkészült.)

♦

Akadnak pillanatok, jó esetben akár órák, napok, amikor a mennyek országa egészen közel jön. Vigasztalásként, bátorításként, üzen, hogy létezik. Hogy el ne felejtsük valahogyan, hogy létezik.

Amikor olyan helyen vagy, ahol távolinak érzed az aktuális nehézségeket, szomorúságokat. Amikor egy homíliában meghallod Isten válaszát a legkínzóbb kérdéseidre. Amikor néhány centiméteres közelségben térdelhetsz a szentségi Jézustól, és arcodon érzed szeretete melegét. Amikor önmagad lehetsz, mert éppen olyanok vesznek körül, akik nem várják el, hogy szerepet játssz. Amikor mindezen dolgok együtt vannak, egy kicsit megérted, mit jelent: köztetek van a mennyek országa.

Ilyen órákat, napokat töltöttem Szilveszter alkalmából, kedves jó emberekkel együtt, a világ közepén, Pálosszentkúton.

♦

Sok vidámságban és sok elmélyülésben egyaránt részünk lehetett. Az elmúlt évet hálaadással búcsúztattuk, az újat a Szűzanyáról vett szentmisével köszöntöttük. A szilveszteri vacsora a falusi kultúrházban volt, az éjféli koccintás a szerzetesek ebédlőjében.

Hálaadó szentmise

            

Napközben sokat sétáltunk a környéken, ami számomra télen-nyáron egyaránt gyönyörű. Most a bokáig érő, érintetlen hó fehérsége arra a tisztaságra emlékeztetett, amit ezen az igazán Istenközeli helyen az ember átélhet, megtapasztalhat. A békére, ami itt eltölti az Istenkereső lelkeket.

A tónál

A bűnbocsánat szentsége mindig és mindenhol ugyanaz, csak mi éljük át másként és másként. Számomra a hatás most olyan volt, mintha legalábbis életgyónás lett volna… Végtelen könnyedség, tisztaság. Hogy miért olyan más itt, nem tudom. A természet Isten adta szépsége, a szeretet közelsége megnyitja a gyarló ember szívét, és fogékonnyá teszi a kegyelem befogadására.

Táj a kolostor mögött

Jó lenne tudni ezt a békét, ezt a tisztaságot, ezt a vidámságot magunkkal vinni. Hordozni, átadni. Megőrizni, nehéz pillanatokban újra felfedezni. Erőt meríteni belőle a mindennapi léthez.

(Köszönet Ildikónak a szentmisén készült fotóért.)

 

Köszönöm

Nagy baj, ha elfelejtjük a szót: köszönöm. Akár egymás felé, akár Isten felé. Erről szólt Pálosszentkúton a Szilveszter esti hálaadó szentmise homíliája. Amikor az elmúlt évre gondolunk, az első szó a hálaadásé legyen. Adjunk hálát a sok kapott jóért, a szeretetért, a kegyelmekért – és adjunk hálát azokért az emberekért is, akik nehézséget okoznak nekünk, hiszen ők segítik a leginkább emberi fejlődésünket és utunkat az üdvösség felé.

♦

Szeretném én is, itt is, elmondani, hogy köszönöm. Köszönöm mindannyiatoknak, akikkel bármilyen ismeretségben, kapcsolatban voltam vagy vagyok. Köszönöm, hogy vagytok, hogy létetekkel gazdagítjátok ezt a világot, és ebben a világban az én életemet is.

Igazi Karácsony

Valahogy elfelejtettük a szeretetet. Nem azt a töredékes, jószándékú, igyekvő szeretetet, amivel egymást próbáljuk szeretni itt a földön – az még bennünk él, tápláljuk, próbálkozunk vele, több-kevesebb sikerrel. Hanem azt felejtettük el, hogy a tökéletes Szeretet, a világot alkotó, fenntartó, széppé tevő Szeretet mindennap hozzánk jön, velünk van, s hogy ezt ünnepeljük mindennap, minden percben, és ezt ünnepeljük Jézus születése napján is. Sok-sok jó ember, jó család ül együtt Karácsony este, és valahogy nem tud mit kezdeni az egésszel, egyszerűen azért, mert már nem emlékezünk erre a Szeretetre.

Amikor egy kedves jó lélek meghívott, hogy az idei Karácsony estét nála töltsem, egy pici hegy tetején épült kis kollégiumban, még nem sejtettem, mibe fogok csöppenni. Csak abban voltam biztos, hogy örülni fogok mindennek, amit látok, és mindenkinek, akivel találkozom. Aztán estefelé a nővérekhez, akik bennünket is vacsorára hívtak, egy csapat gyerek toppant be. Majdnem olyanok, mint azok a gyerekek, akik ilyenkor családi körben ülnek a karácsonyfa mellett. De csak majdnem olyanok. Mert ezek a gyerekek – fogyatékosak.

Nem volt nehéz feloldódni közöttük. Nyitottak, barátságosak. A kis kápolnába „berontva” azonnal lelkes éneklésbe fogtak. Énekeltek, zengtek karácsonyi énekeket, kicsit ügyetlenül, nagyon hamisan – de a kegyelem által megnyitott fülünknek, szívünknek mégis angyalszó volt ez az ének.

Ezekkel a gyermekekkel újra át lehet élni a régi, gyermeki örömöt. A várakozást. Az izgalmat. A millió kérdést – hogy néz ki egy angyal, honnan jön, hol veszi az ajándékot, - ó, vajon elég jó voltam-e…

És végül nekünk, jelenlévő felnőtteknek, nekünk adatott meg, hogy megláthattuk, hogy „hogy néz ki egy angyal”. Volt egy kislány, súlyosan fogyatékos, aki megérkezve egyenként mindannyiunkhoz odarohant és a nyakunkba csimpaszkodott. Hatalmas szeretettel. Azt hiszem, ez a gyermek aznap éjjel elhozott nekünk egy darabot a mennyországból. Mert megmutatott nekünk egy másféle szeretetet, mint amilyen a mi töredékes, próbálkozó szeretetünk. Ez a gyermek nem nézte, szép vagy-e vagy sem, jó voltál-e vagy kevésbé, viszontszereted-e vagy sem, semmit nem nézett, nem kérdezett, egyszerűen csak szeretett, azért, mert vagy. Így szeretett bennünket aznap éjjel ez a gyermek. Éppúgy, mint az a Gyermek, akinek születésén örvendeztünk.

            Én azt hiszem, ez az igazi Karácsony.

És hiszem azt is, hogy ennek a pici kislánynak az ölelésében az a Szeretet ölelt át bennünket, aki egykor megjárta értünk a hideg jászolt; s az a Szeretet, aki néhány órával később, az éjféli szentmisén, szolgájának kezében megjelent és felragyogott – ajándékul minden jószándékú embernek.

Éjféli szentmise
(Sziklatemplom, 2008)

Szeretethimnusz - ahogy bennem él

Gondolatok, olvasóimnak szeretettel

A  szeretet tapintatos. Gyengéden közelít, rejtező jelenlét.
A szeretet szelíd. Nem kér, nem követel, nem kér számon.
A szeretet kitartó. Nem vonódik vissza, ha nem talál azonnal magához méltó viszonzásra a szeretettben.
A szeretet kőszikla. Nem képlékeny érzelem, hanem szilárd elhatározás.
A szeretet irgalmas. A végtelenségig megbocsátásra kész.
A szeretet figyelmes. Szükségben közel jön, szomorúságban együttérez, vigasztal.
A szeretet bátorságos. Nem fél sem ellenállástól, sem megsebzettségtől, sem közönytől.
A szeretet állhatatos. Ha tépik, szaggatják, állva marad akkor is.
A szeretet öröm-hozó. Felfedi örömét, felüdít.
A szeretet béke-adó. Csendességében rejtőzik békéje, mely átjár. 
A szeretet befogadó. Átölel, védelmez, menedéket nyújt.
A szeretet reményteljes. Nem szűnik meg remélni a szeretett másikban.
A szeretet egyszerű. Tiszta, világos, áttetsző, nincs benne semmi bonyolult, sem méricskélés, sem taktika.
A szeretet áradó. Szeretetet szül, szeretetté formál.
A szeretet nagylelkű. Tékozolva ajándékozza magát.
A szeretet áldott. Isten áldása rajta, és maga is áldás.
 

Borozgatánk...

Az egyházi év végén

Nemcsak az egyházi évet búcsúztattuk az elmúlt vasárnap, azaz a Pünkösd utáni utolsó vasárnapon, hanem a régi rítusú misék megszokott és jól bevált délutáni időpontját is. Advent első vasárnapjától ezek a szentmisék vasárnap déli 12 órakor kezdődnek majd. Az új időpont bizonyos szempontból talán örömhír, sokunknak azonban szinte megoldhatatlan nehézséget jelent. Számomra szomorúság, hiszen jóval ritkábban tudok majd eljutni. Mégis őszintén hiszem és remélem, hogy ez a változás is jó gyümölcsöt hoz majd valamiképpen.

Mozaik 1: Szentmise

A szentmise után borkóstolón vettünk részt az egyik kedves testvér jóvoltából és meghívásának örömmel eleget téve. Így vettünk búcsút, hálatelt szívvel és vidám lélekkel az elmúlt egyházi évtől.

Mozaik 2: Borkóstoló

Ez a vasárnap a modern naptár szerint Krisztus Király vasárnapja is volt. Erről jutott eszembe egy jókívánság, aminél szebbet talán nem is kívánhatnék kedves olvasóimnak és magamnak: legyen az új egyházi évben (is) a feltámadt Úr Jézus Krisztus győztes Király az életünkben, minden örömben és nehézségben, minden feladatban, szolgálatban, és minden döntésünkben!

"Bölcsességet szól az igaz szája..."

Szentjeink közelében

Milyen gazdag bőséggel tárja elénk az Úristen az Ő szentjeinek példáját! Mennyi szépet tanulhatunk tőlük ezekben a napokban!

♦

Csütörtökön John Henry Newman boldoggá avatott bíboros tiszteletére celebrált szentmisén vehettünk részt, amelyet a régi rítus szerint mutatott be Barsi Balázs atya. Prédikáció helyett Newman egyik beszédét hallottuk, amelynek gazdag lelki bőségéből csak egy gondolatot emelnék ki: a különbségtételt névleges keresztények és igazi keresztények között. Mindkettő gyönge, mindkettő vétkezik, mindkettő kevésbé hívő, mint amilyennek vallja magát. A különbséget a bíboros abban látja, hogy az igazi keresztény kizárólag az igazságot keresi, míg a névleges keresztény más szempontokat, célokat is beenged az életébe. Bűnei miatt a névleges keresztény mentegetőzik, kifogásokat keres Isten előtt, miként tette azt Ádám az ősbűn után. Az igazi keresztény vétkeit kifogások nélkül tárja gyógyításra Teremtője elé.

 John Henry Newman

Úgy hiszem, miközben Newman e gondolatait hallgattuk Barsi atya tolmácsolásában, mindannyian feltettük magunkban a kérdést: És én, Uram, vajon melyik kategóriába tartozom? Vajon őszinte vagyok-e egészen, Te vagy-e, Uram, a szívem közepében? Vagy csak vallom nagy hitemet, miközben gondolataimat gyakran elragadják Tőled világias szándékok, célok?

Bennem egy gondolat dolgozott a homíliát hallgatva: Isten óvjon bennünket attól, hogy farizeus módjára magunkat igazi kereszténynek, embertársainkat pedig névleges kereszténynek gondoljuk. De segítsen bennünket Ő, hogy névleges keresztényekből egyre inkább igazi keresztényekké váljunk, hogy szívünkben egyre inkább azt hordozzuk, amit szánkkal megvallunk.

♦

Pénteken este pedig egy Szent Gellért tiszteletére bemutatott szentmisén vettünk részt iskolatársaimmal a Szent Gellért Plébániához tartozó, bencés közösség által ellátott kápolnában. A homília a vértanú életéből azt emelte ki, vajon mit tanulhatunk tőle mi. Legfőképpen: alázatos bűnbánatot. Őszinte sajnálkozást vétkeink felett, amit olyannyira ritkán tanúsítunk manapság, akár Isten, akár embertársaink felé. Azonkívül pedig: indulataink fékezését. Szent Gellért püspök hirtelenharagú olasz férfiú volt, haragja után azonban mindig hamar megnyugodott, s szavait és cselekedeteit nem az indulat vezérelte.

Szent Gellért

Szent Gellért vértanú és Boldog János Henrik, könyörögjetek érettünk!

(képek: google)

...akit Te, Szent Szűz, keserves könnyekkel sirattál

Szűz Mária hét fájdalmának szentolvasója

Két évvel ezelőtt ismertem meg a Szűzanya hét fájdalmáról szóló rózsafüzért. Azóta ezt az imát mondom mindennap egy konkrét személyért, Mária irgalmas szeretetébe, közbenjárására ajánlva őt.

A hétfájdalmú rózsafüzért XIII. Benedek pápa hagyta jóvá.

Szép imádságunk lehet ma, a fájdalmas Szűzanya ünnepén. Elimádkozva, átelmélkedve vigaszt nyújt nekünk; égi Édesanyánk szívből átérzi minden szenvedésünket, hiszen nincsen olyan nagy fájdalom, amit ő maga meg ne tapasztalt volna földi életében.

Ez a rózsafüzér 7X7 (+3) kis szemből áll. A kis szemekre Üdvözlégyeket mondunk.

Bevezetés: Miatyánk, Hiszekegy

Az Üdvözlégyekben a titkok:

…kinek bemutatásánál szívedet a fájdalom tőre átjárta

…kivel Egyiptomba futottál

…kit három napig kerestél

…kit a nehéz keresztet vinni láttál

…kit a kereszten függeni láttál

…kit anyai öledben tartottál

…kit eltemettél

Az utolsó három kis szem titka:

    … kit keserves könnyekkel sirattál

Ima a végén:

     Imádkozzál érettünk legfájdalmasabb Szűz.

     Hogy méltók lehessünk a Krisztus ígéreteire.

Könyörgés (befejezés):

Úr Jézus, esedezzék értünk irgalmasságodhoz a boldogságos Szűz Mária, a Te Anyád, kinek szentséges szívét a Te szenvedésed alatt a fájdalom tőre átjárta. Általad, Jézus Krisztus, világ Megváltója, ki a Szentlélekkel egységben élsz és uralkodol mindörökkön örökké. Ámen.

A hétfájdalmú Szűzanya rózsafüzér

Köszönet Krisztinka barátnémnak, aki két évvel ezelőtt felhívta a figyelmemet erre az imádságra!

Mária csodálatos neve

Szűz Mária szent nevének ünnepére

Mária neve jön szívünkre és a szánkra, amikor bajban, veszélyben érezzük magunkat, vagy egyszerűen csak fáj a szívünk. Ahogyan Anyá-t kiált a kétségbeesett gyermek, olyan mélyről és belülről tör fel a hívő emberből Mária nevének kiáltása. Mert Mária neve jelenti számunkra az anyaságot, a védelmet, az oltalmat. Mária nevének már a kimondása is megnyugtat. Mária neve mélyen a szívünkbe van vésve: Jézus gondoskodó szeretete véste be oda.

♦

Mária nevét viselő ismerőseim különleges szerepet töltöttek be az életemben. Szeretetük, anyai jóságuk számomra védőszentjük, égi Édesanyánk szeretetéről tett tanúságot.

Egyikük időben még egészen közeli, 1-2 évre nyúlik vissza. Ha lehet lelki értelemben életet adni, visszaadni, hát akkor én ezt köszönhetem neki. Segítséget egy nehéz talpraállásban. Egy másik Mária – régebben, 4-5 évvel ezelőtt – hetekre, hónapokra lakásába fogadott egy nehéz helyzetben, testi-lelki javait testvériesen megosztva velem.

Ők bizonyosan méltán viselik a Szűzanya csodálatos nevét. Védőszentjük jósága, szentsége ragyog bennük.

♦

Szűzanyánk szent nevének ünnepén Isten éltessen és áldjon minden Máriát!

A világ közepén

Pálosszentkút, Kisboldogasszony ünnepén

Kell, hogy legyenek mindenki életében olyan helyek, ahol fájdalmaink kicsivé és távolivá válnak, és lelkünk menedéket talál.

Pálosszentkút számomra a világ közepe. Semmire nem cserélnék el egy itt töltött napot. E hétvégén ismét megadatott, hogy itt tölthettem egy csodálatos napot: egy csendes délelőttöt és a Kisboldogasszony napi búcsú előestéjét.

Fák a kolostor közelében

Ahogyan szóban is tenni szoktam, e fórumon is bátran ajánlom e helyet annak, aki Istenközelségre, lelki gyógyulásra, békére vágyik. Ha nem csinálsz itt semmit, csak leülsz egy padra és „nézel ki a fejedből”, akkor is gyógyulsz. Gyógyít az Isten. Gyógyít, vigasztal, felüdít. Az alföldi horizont mélykék magasából örömmel ölelnek át az édes Boldogasszony biztonságot adó anyai karjai. Ebben az anyai ölelésben megpihenhetsz egy pillanatra. Ebben az anyai ölelésben megérezheted, hogy szeretett vagy, s helyed van a világban. Megtelhetsz szeretetével, és ölelését magaddal viheted, hogy továbbadhasd.

Reggel a megérkezés után az első utam (na jó, a második a kávé után :-)) a templomba vezet. Mert az első szó a hálaadásé. Végre egyszer nem kérni jöttem, hanem örömmel hálát adni, hogy itt lehetek.

Végtelen napraforgó-tábla

Délelőtt sétálni indultam a kolostor környékén és a tágabb környéken. Leírhatatlan egyszerűség és szépség tanúskodik a Teremtő végtelen egyszerűségéről és szépségéről. Nyisd ki a szíved, és meghallod ezt a csendes tanúságtételt. Visszatér a hited, hogy szép és jó ez a világ, s hogy jó dolog „lenni”. Nem érzed az idő múlását. Olyan mozdulatlan a békesség. Valahogy így képzelem Isten örökkévaló idejét.

Piarista diákok

Késő délelőttől kezdve a kegyhely folyamatosan kezdett megtelni piarista diákokkal. Gyalogos zarándoklaton érkeztek, 40-50 km-t megtéve. Olyan jó volt nézni őket. Vagányok, hangosak, csibészek. Kamaszok. Megmosolyogtam, hogy milyen világias és szleng stílusban beszélnek egymás között. De Laudetur-t köszönnek, s olyankor csillog a szemük. Van valami tartás ezekben a gyerekekben. Hiszem, derék emberek válnak majd belőlük.

Béke

Este szentmise. Eucharisztia, vagyis hálaadás. Van miért… És utána gyertyás körmenet. Ez mindig megindító… A nagy sötétségben azt sem tudjuk, merre járunk, csak követjük Jézust, aki előttünk megy, és tudjuk, jó helyen vagyunk. Szép ezt megérezni, átélni.

Tantum ergo...

Hálásan köszönöm ezt a csodálatos napot a Szűzanyának és a pálos atyáknak!!!


Ps. Végezetül egy fotó szeretettel Magdalénának: