"Megújítod a föld színét..."

Keresztelő – hagyományos rítusban

Sokan-sokat imádkoztunk ennek a kis léleknek a megfoganásáért, majd egészségben való fejlődéséért és megszületéséért. És íme, a kis Emma tegnap a keresztség szentségében részesült.

Csodálatos, Teremtő Atyaisten, élet adatik szeretetedből, s így újítod meg óráról órára a föld színét!

A hagyományos liturgia csodálatos ajándéka - számomra legalábbis -, hogy a szavakon és minden érzékszerven túl tud megmutatni valamit, egy szentség értelmét, egy misztérium jelentésének olyan árnyalatát, amit „szem nem látott, fül nem hallott, és emberi szív föl nem fogott”.

Emellett precedens értékű és örömteli esemény, hogy magyar pálos pap hagyományos liturgiát vezetett!

Istennek legyen hála érte!

A szülők, a keresztszülők és az atyák

 

(Az édesanya bejegyzését lásd ITT)

Szép...

Nagyon szép fotókra akadtam. Segédpüspök atyánk a tabernákulum felé fordulva misézik 2010 októberében, Lengyelországban, a Jasna Góra-i pálos templomban.

 

 

(Képek forrása: www.paulini.pl) 

Borozgatánk...

Az egyházi év végén

Nemcsak az egyházi évet búcsúztattuk az elmúlt vasárnap, azaz a Pünkösd utáni utolsó vasárnapon, hanem a régi rítusú misék megszokott és jól bevált délutáni időpontját is. Advent első vasárnapjától ezek a szentmisék vasárnap déli 12 órakor kezdődnek majd. Az új időpont bizonyos szempontból talán örömhír, sokunknak azonban szinte megoldhatatlan nehézséget jelent. Számomra szomorúság, hiszen jóval ritkábban tudok majd eljutni. Mégis őszintén hiszem és remélem, hogy ez a változás is jó gyümölcsöt hoz majd valamiképpen.

Mozaik 1: Szentmise

A szentmise után borkóstolón vettünk részt az egyik kedves testvér jóvoltából és meghívásának örömmel eleget téve. Így vettünk búcsút, hálatelt szívvel és vidám lélekkel az elmúlt egyházi évtől.

Mozaik 2: Borkóstoló

Ez a vasárnap a modern naptár szerint Krisztus Király vasárnapja is volt. Erről jutott eszembe egy jókívánság, aminél szebbet talán nem is kívánhatnék kedves olvasóimnak és magamnak: legyen az új egyházi évben (is) a feltámadt Úr Jézus Krisztus győztes Király az életünkben, minden örömben és nehézségben, minden feladatban, szolgálatban, és minden döntésünkben!

"Mely üdvösséges a magunk ismérése"

Missa sollemnis az Egyetemi templomban

E hét kedden este, a Pázmány-korabeli liturgikus gondolkodásról szóló konferencia lezárásaként sollemnis formában bemutatott tridenti rítusú szentmisét ünnepeltünk az Egyetemi templomban.

A homília helyén – stílusosan – Pázmány Péter egyik prédikációját olvasta fel a szentmisén diakónusként résztvevő atya. Beszámoló helyett ebből a prédikációból szeretnék néhány „felrázó”, elgondolkodtató idézetet megosztani, illetve néhány pillanatképet a miséről.

♦

„Isten mértékében, Christus szentséges életének fontjában mérjük meg erkölcsünket. Lássuk ha heányosok nem vagyunk.

Jaj, mely mocskosnak látszik a mi tisztaságunk! mely haragosnak a mi szelídségünk! mely felfuvalkodottnak a mi alázatosságunk! mely kegyetlennek a mi irgalmasságunk! mely gyarlónak a mi erősségünk, ha a Christus tükörébe nézünk! Oh mely száraznak találtatik a mi sírásunk! mely képmutatónak töredelmességünk! mely fösvénynek adakozásunk! mely torkosnak böjtölésünk! mely változónak állhatatosságunk! mely szófogadatlannak engedelmességünk, ha Christus Urunk erkölcse mellé állanak!”

Celebráns és szubdiákonus

„Szent Ágoston írja, hogy az oktalan állatok érzékenységek erejével sokképpen megelőznek minket. Mert nincs közülünk oly messzelátó, mint a sas; oly erős, mint az oroszlán; oly gyors, mint a nyúl; oly jó szagló, mint a vizsla. Az oktalan állatok öltözve születnek. Magok oltalmazására nékik a természet fogat, szarvat, körmöt vagy gyorsaságot adott, mellyel veszedelmek előtt szaladnak. Mihent születnek: járnak és úsznak, természetek szükségére való eledelt munka nélkül találnak, sőt betegségek orvosságit is mester nélkül ismérik. Minket a természet fegyvertelenül és mezítelen vetett a sok veszedelmek közé. Öltözetünket juhoktúl, bogaraktúl, barmoktúl kell várnunk: hogy kenyeret ehessünk, száz különböző munkával kell fáradnunk, és az elégséges nem volna, ha oktalan állatok segítsége nem járul szántásunkhoz. Eledelünk és táplálásunk halak, madarak, barmok halála nélkül nem lehet. Azért hogy egynéhány esztendőt éljünk, sok ezer halállal mehet végbe. És mikor születünk, semmit nem tudunk; semmit nem mívelhetünk magunk javára valót.” 

Credo

„És jusson eszedbe, hogy öröktűl fogva semmi voltál, és magadtúl örökké semmi lettél volna: hanem Isten, ingyen nyújtott kegyelméből, mindenható erejével, semmiből teremtette az eget, földet és az emberi nemzetet.

Teremtésünk után is, magúnktúl semmik vagyunk: mert ha szünetlen nem tartana Isten; ha csak szemeit elfordítaná rólunk, mingyárt semmivé lennénk. (…) úgy vesszük Istentűl létünket, hogy szünetlen az ő hatalmas kezével tartatunk. Es miképpen ha a setét házból kiviszik a gyertyát, ottan elfogy és megszűnik benne a világosság; miképpen a szó csak addig tart míg szól valaki, mihent a szóllástúl megszűnik, ottan elfogy a szó és semmivé lészen: úgy mi minnyájan, semmisedünk és elfogyunk, ha megvonsza kezét tőlünk az Isten.”

 

Confiteor

„Az orvos-doktorok több betegséget találtak az emberi testben, hogysem napot az esztendőben: és a sok újítás miatt, még most sem értek véget a nyavalyák számlálásában. Mert nincs oly ízecske, nincs oly részecske testünkben, melynek magán való nyavalyái és keserves fájdalmai nem volnának.”

Kivonulás előtt

„Szent Isten, nyisd meg lelki szemeinket, hogy ismerjük magúnkat. Elsőben pedig az én elmémet mennyei fényességeddel világosítsad, hogy amit mondottam és valóságos igazságnak itílek, azt ne csak értsem és tudjam, hanem azokból magamat megalázzam, méltatlan voltomat érezzem: hogy miképpen megdicsíréd a maga-megalázó Keresztelő Jánost, úgy minket is megdicsírj szent Atyád előtt. Ámen.”

♦

A szentmise után a papok, az asszisztencia, a kórus, valamint a káptalanhoz közel álló személyek, „koccintós” agapéval zártuk az estét.

Barátokkal az agapén

(A prédikáció teljes szövege: Pázmány Péter: Válogatott prédikációk. Osiris, Bp., 2004.

Utolsó fotó: RZ.)

Venerabilis traditio

Újra a női felolvasásról

„Institutio Lectoris et Acolythi, iuxta venerabilem traditionem Ecclesiae, viris reservatur.”

(„A lektor és az akolitus intézménye, az Egyház tiszteletreméltó hagyományának megfelelően, férfiaknak tartatik fenn.” Kiemelés tőlem.)

 ♦

Ezt a mondatot VI. Pál (!) pápa írja le 1972-ben (!), Ministeria quedam kezdetű motu propriójában.

Jól tudom, nincs jogi jelentősége napjaink liturgiájában ennek a gondolatnak, és nincs jogi akadálya annak, hogy a szentmisén nők végezzék a felolvasói szolgálatot. De talán mégis illő lehet keresztény életünk és gyakorlatunk minden területén, így a liturgiában is kellő tisztelettel és szeretettel szívünkbe fogadni a szabályzatok betűje mellett az egyház hagyományát is, amelyet még a zsinat pápája sem tartózkodott a venerabilis jelzővel illetni.

A férfiak és nők közötti feladatmegosztás a liturgiában korántsem jelent valami elferdült „hímsovinizmust”, ahogyan azt manapság sajnos sokan értelmezik. Inkább tekinthetjük ezt a mindennapi élet természetes szerepmegosztásainak tükröződéseként. Mert férfinak és nőnek teremtett az Úr, és csodálatos alkotói bölcsességgel rendezte el férfi és nő feladatait. Elég a családra gondolnunk. Feladata van a férfinak, feladata van a nőnek, amit butaság volna felcserélni, a kettő egymást kiegészíti, egymás nélkül csonka lenne, és így együtt alkot egy egészet.

Nézzünk Máriára, a legcsodálatosabb nőre, aki mindig tudja, hol a helye. Nézzük csak őt a keresztúton. Nem veszi ki fia keresztjét a cirenei Simon kezéből, azzal a felkiáltással, hogy „többet szolgálhasson”. Jól tudja, más az ő feladata. Anyai tekintete távolabbról kíséri szeretett fiát a legfájdalmasabb úton. S vajon kisebb szolgálat-e ez, mint a cireneié? Aligha. Enélkül a szeretve kísérő tekintet nélkül éppúgy összeomlott volna a szenvedő Úr, mint Simon erős vállának kereszthordozó segítsége nélkül.

Hát valahogy így a liturgiában. Szép, ha férfiak veszik körül az Igét és a Szent Testet. Miközben nem kicsi a nők feladata sem. Kissé távolabbról, imádságos anyai szeretettel kísérni a szentmisében közénkszülető Jézust és minden egyes felszentelt szolgáját – hát van ennél szebb szolgálat? S mondhatjuk, hogy ez a szolgálat „mulieribus reservatur”, minthogy az anyai szeretet képességével a Teremtő különösképpen a nőket áldotta meg.

Persze női felolvasás és női felolvasás között is vannak különbségek. Más, ha szerzetesnővér áll az ambónál, és más, ha feltűnő és nem illő öltözéket viselő világi hölgy. Más, ha férfi felolvasó hiányában valóban a pap segítése a női felolvasás célja, és megint más, ha két-három ministráns férfi jelenlétének ellenére is kierőszakolja magának a „jogot” egy nő a „szolgálatra”. Jó lenne, ha éreznék ezeket a különbségeket a szentmisét bemutató és a szolgálatokat elosztó papok is.

De mégjobb lenne, ha ki-ki a szívében érezné, mennyire gazdag és bölcs, mennyire igazságos és illő, és mennyire tiszteletre méltó az Egyház tradíciója, amelyből értő és nyitott szívvel sokat tanulhat a mai liturgia.

(Kép: CLSMA)

Vasárnap

Az elmúlt vasárnap egy kicsit rendhagyó volt a hagyományos rítusú misét látogató hívek számára: kivételesen sem megszokott templomunk, sem megszokott papunk nem tudott rendelkezésre állni. Ezért a Sziklatemplom Szent István kápolnájában mutatta be a szentmisét a Szent Mihály Laikus Káptalan egy másik klerikus tagja. A kicsi hely és a kápolna fizikai adottságaiból származó egyéb kényelmetlenségek ellenére a szentmise egyszerűen gyönyörű volt.

Mária Magdaléna nagy örömére és büszkeségére – a tradíciónak megfelelően – én is kendőt kötöttem…

a csodálatos Anna nénivel...

 Mivel a szentmise időpontja se a megszokott volt, hanem annál jóval később, a szokásos palacsintázós agapé is elmaradt. Így két sétálóskedvű jóbaráttal nekivágtunk a budai utaknak – immár sötétben és szeles hidegben. Becsülettel legyalogoltuk a távot a Gellért tértől a Moszkva térig, aztán a Széna téri palacsintázóban kötöttünk ki, ahol aztán mégiscsak bepótoltuk a palacsintázást és a kólázást.

Mint három korcsmatöltelék... :-))

Kívánok magunknak és mindenkinek ilyen szép, vidám és áldott vasárnap délutánokat!!!

(Képek: Mária Magdaléna)