Lelkigyakorlatos köntösbe öltöztetett „osztálykirándulás” jegyében egy csodálatos hosszú hétvégét töltöttünk volt főiskolai csoportommal a Szegedhez tartozó Szentmihálytelken. Ezzel egyúttal egyik kedves professzorunk meghívásának tettünk eleget, aki néhány éve plébánosa ennek a településnek. A szállásunk a plébánián volt, így minden percünket beragyogta Üdvözítőnk fizikai közelsége.
 |
| A plébánia udvara, faragott kúttal |
Egy szép idézetet szeretnék megosztani, ami a hálószoba ajtaján fogadott, és számomra egyik vezérfonala lett a lelkigyakorlatnak:
„Ég nélkül nem lehet földet művelni.
Csillagok nélkül nem lehet a világ tengerein eligazodni.
Örök haza nélkül hontalanná válik az ember,
az egyetlen igazi árva a teremtésben.”
(Schütz Antal)
Megrázó volt belegondolni, mennyire hontalanok és árvák lennénk, ha nem tudnánk Istenről és az Ő országáról. Mint ahogy "Csillagok nélkül nem lehet a világ tengerein eligazodni", hogy is igazodhatnánk el az élet bonyolult útvesztőiben, a sok ellentmondásban, a sok kavargó információban, a belső viharainkban, ha nem lenne mindig előttünk az iránytű??
 |
| Holt-Tisza |
Vasárnap nagy ünnep volt: a szentmise keretében három csecsemő részesült a keresztség szentségében! Igazi nagy alkalom ez egy néhányezer lelket számláló falucskában.
Nagy ajándék volt nekem a zsoltár válasza, amely a fent említett idézetben rejlő gondolat megerősítésére és továbbgondolására késztetett:
Jóságodban Istenünk
Lakhelyet készítesz a szegénynek.
 |
| Vasárnapi szentmise |
Jó tudni, hogy van lakhelyünk. Jó tudni, hogy van hova tartanunk, s hogy utunk, ha most néha beleszédülünk is a kanyarokba, visszatekintve egyenesnek fog látszani. És nemcsak a mennyei haza ígérete vigasztal; ha befogadjuk az életünkbe Isten jóságát, akkor megláthatjuk, hogy otthonunk van itt a földön is, akárhol is legyünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése