Szentjeink közelében
Milyen
gazdag bőséggel tárja elénk az Úristen az Ő szentjeinek példáját! Mennyi szépet
tanulhatunk tőlük ezekben a napokban!
♦
Csütörtökön
John Henry Newman boldoggá avatott bíboros tiszteletére celebrált
szentmisén vehettünk részt, amelyet a régi rítus szerint mutatott be Barsi
Balázs atya. Prédikáció helyett Newman egyik beszédét hallottuk, amelynek
gazdag lelki bőségéből csak egy gondolatot emelnék ki: a különbségtételt
névleges keresztények és igazi keresztények között. Mindkettő gyönge, mindkettő
vétkezik, mindkettő kevésbé hívő, mint amilyennek vallja magát. A különbséget a
bíboros abban látja, hogy az igazi keresztény kizárólag az igazságot keresi,
míg a névleges keresztény más szempontokat, célokat is beenged az életébe.
Bűnei miatt a névleges keresztény mentegetőzik, kifogásokat keres Isten előtt,
miként tette azt Ádám az ősbűn után. Az igazi keresztény vétkeit kifogások
nélkül tárja gyógyításra Teremtője elé.
 |
| John Henry Newman |
Úgy hiszem, miközben Newman e gondolatait
hallgattuk Barsi atya tolmácsolásában, mindannyian feltettük magunkban a
kérdést: És én, Uram, vajon melyik kategóriába tartozom? Vajon őszinte vagyok-e
egészen, Te vagy-e, Uram, a szívem közepében? Vagy csak vallom nagy hitemet,
miközben gondolataimat gyakran elragadják Tőled világias szándékok, célok?
Bennem egy gondolat dolgozott a homíliát
hallgatva: Isten óvjon bennünket attól, hogy farizeus módjára magunkat igazi
kereszténynek, embertársainkat pedig névleges kereszténynek gondoljuk. De
segítsen bennünket Ő, hogy névleges keresztényekből egyre inkább igazi
keresztényekké váljunk, hogy szívünkben egyre inkább azt hordozzuk, amit
szánkkal megvallunk.
♦
Pénteken este pedig egy Szent Gellért
tiszteletére bemutatott szentmisén vettünk részt iskolatársaimmal a Szent
Gellért Plébániához tartozó, bencés közösség által ellátott kápolnában. A
homília a vértanú életéből azt emelte ki, vajon mit tanulhatunk tőle mi.
Legfőképpen: alázatos bűnbánatot. Őszinte sajnálkozást vétkeink felett, amit
olyannyira ritkán tanúsítunk manapság, akár Isten, akár embertársaink felé.
Azonkívül pedig: indulataink fékezését. Szent Gellért püspök hirtelenharagú
olasz férfiú volt, haragja után azonban mindig hamar megnyugodott, s szavait és
cselekedeteit nem az indulat vezérelte.
2 megjegyzés:
Ez a hirtelen haragúság tetszik nagyon, eddig még nem hallottam! Ilyen ismerőseimet ajánlom ezentúl Szent Gellért oltalmába! Köszönöm :)
Csak nem rám gondolsz??? :-)
Amikor lefagy a számítógépem, vagy kifut a lábasból a víz, csudára mérges tudok ám lenni!! :-)
Megjegyzés küldése