2010. szeptember 25., szombat

"Bölcsességet szól az igaz szája..."

Szentjeink közelében

Milyen gazdag bőséggel tárja elénk az Úristen az Ő szentjeinek példáját! Mennyi szépet tanulhatunk tőlük ezekben a napokban!


Csütörtökön John Henry Newman boldoggá avatott bíboros tiszteletére celebrált szentmisén vehettünk részt, amelyet a régi rítus szerint mutatott be Barsi Balázs atya. Prédikáció helyett Newman egyik beszédét hallottuk, amelynek gazdag lelki bőségéből csak egy gondolatot emelnék ki: a különbségtételt névleges keresztények és igazi keresztények között. Mindkettő gyönge, mindkettő vétkezik, mindkettő kevésbé hívő, mint amilyennek vallja magát. A különbséget a bíboros abban látja, hogy az igazi keresztény kizárólag az igazságot keresi, míg a névleges keresztény más szempontokat, célokat is beenged az életébe. Bűnei miatt a névleges keresztény mentegetőzik, kifogásokat keres Isten előtt, miként tette azt Ádám az ősbűn után. Az igazi keresztény vétkeit kifogások nélkül tárja gyógyításra Teremtője elé.

 John Henry Newman

Úgy hiszem, miközben Newman e gondolatait hallgattuk Barsi atya tolmácsolásában, mindannyian feltettük magunkban a kérdést: És én, Uram, vajon melyik kategóriába tartozom? Vajon őszinte vagyok-e egészen, Te vagy-e, Uram, a szívem közepében? Vagy csak vallom nagy hitemet, miközben gondolataimat gyakran elragadják Tőled világias szándékok, célok?
Bennem egy gondolat dolgozott a homíliát hallgatva: Isten óvjon bennünket attól, hogy farizeus módjára magunkat igazi kereszténynek, embertársainkat pedig névleges kereszténynek gondoljuk. De segítsen bennünket Ő, hogy névleges keresztényekből egyre inkább igazi keresztényekké váljunk, hogy szívünkben egyre inkább azt hordozzuk, amit szánkkal megvallunk.


Pénteken este pedig egy Szent Gellért tiszteletére bemutatott szentmisén vettünk részt iskolatársaimmal a Szent Gellért Plébániához tartozó, bencés közösség által ellátott kápolnában. A homília a vértanú életéből azt emelte ki, vajon mit tanulhatunk tőle mi. Legfőképpen: alázatos bűnbánatot. Őszinte sajnálkozást vétkeink felett, amit olyannyira ritkán tanúsítunk manapság, akár Isten, akár embertársaink felé. Azonkívül pedig: indulataink fékezését. Szent Gellért püspök hirtelenharagú olasz férfiú volt, haragja után azonban mindig hamar megnyugodott, s szavait és cselekedeteit nem az indulat vezérelte.

Szent Gellért
Szent Gellért vértanú és Boldog János Henrik, könyörögjetek érettünk!

(képek: google)


2 megjegyzés:

Mária Magdaléna írta...

Ez a hirtelen haragúság tetszik nagyon, eddig még nem hallottam! Ilyen ismerőseimet ajánlom ezentúl Szent Gellért oltalmába! Köszönöm :)

Anna-Christina írta...

Csak nem rám gondolsz??? :-)
Amikor lefagy a számítógépem, vagy kifut a lábasból a víz, csudára mérges tudok ám lenni!! :-)