Gemma: "Mely üdvösséges a magunk ismérése"

Missa sollemnis az Egyetemi templomban

E hét kedden este, a Pázmány-korabeli liturgikus gondolkodásról szóló konferencia lezárásaként sollemnis formában bemutatott tridenti rítusú szentmisét ünnepeltünk az Egyetemi templomban.

A homília helyén – stílusosan – Pázmány Péter egyik prédikációját olvasta fel a szentmisén diakónusként résztvevő atya. Beszámoló helyett ebből a prédikációból szeretnék néhány „felrázó”, elgondolkodtató idézetet megosztani, illetve néhány pillanatképet a miséről.

♦

„Isten mértékében, Christus szentséges életének fontjában mérjük meg erkölcsünket. Lássuk ha heányosok nem vagyunk.

Jaj, mely mocskosnak látszik a mi tisztaságunk! mely haragosnak a mi szelídségünk! mely felfuvalkodottnak a mi alázatosságunk! mely kegyetlennek a mi irgalmasságunk! mely gyarlónak a mi erősségünk, ha a Christus tükörébe nézünk! Oh mely száraznak találtatik a mi sírásunk! mely képmutatónak töredelmességünk! mely fösvénynek adakozásunk! mely torkosnak böjtölésünk! mely változónak állhatatosságunk! mely szófogadatlannak engedelmességünk, ha Christus Urunk erkölcse mellé állanak!”


Celebráns és szubdiákonus

„Szent Ágoston írja, hogy az oktalan állatok érzékenységek erejével sokképpen megelőznek minket. Mert nincs közülünk oly messzelátó, mint a sas; oly erős, mint az oroszlán; oly gyors, mint a nyúl; oly jó szagló, mint a vizsla. Az oktalan állatok öltözve születnek. Magok oltalmazására nékik a természet fogat, szarvat, körmöt vagy gyorsaságot adott, mellyel veszedelmek előtt szaladnak. Mihent születnek: járnak és úsznak, természetek szükségére való eledelt munka nélkül találnak, sőt betegségek orvosságit is mester nélkül ismérik. Minket a természet fegyvertelenül és mezítelen vetett a sok veszedelmek közé. Öltözetünket juhoktúl, bogaraktúl, barmoktúl kell várnunk: hogy kenyeret ehessünk, száz különböző munkával kell fáradnunk, és az elégséges nem volna, ha oktalan állatok segítsége nem járul szántásunkhoz. Eledelünk és táplálásunk halak, madarak, barmok halála nélkül nem lehet. Azért hogy egynéhány esztendőt éljünk, sok ezer halállal mehet végbe. És mikor születünk, semmit nem tudunk; semmit nem mívelhetünk magunk javára valót.”

Credo

„És jusson eszedbe, hogy öröktűl fogva semmi voltál, és magadtúl örökké semmi lettél volna: hanem Isten, ingyen nyújtott kegyelméből, mindenható erejével, semmiből teremtette az eget, földet és az emberi nemzetet.

Teremtésünk után is, magúnktúl semmik vagyunk: mert ha szünetlen nem tartana Isten; ha csak szemeit elfordítaná rólunk, mingyárt semmivé lennénk. (…) úgy vesszük Istentűl létünket, hogy szünetlen az ő hatalmas kezével tartatunk. Es miképpen ha a setét házból kiviszik a gyertyát, ottan elfogy és megszűnik benne a világosság; miképpen a szó csak addig tart míg szól valaki, mihent a szóllástúl megszűnik, ottan elfogy a szó és semmivé lészen: úgy mi minnyájan, semmisedünk és elfogyunk, ha megvonsza kezét tőlünk az Isten.”


Confiteor

„Az
orvos-doktorok több betegséget találtak az emberi testben, hogysem napot az
esztendőben: és a sok újítás miatt, még most sem értek véget a nyavalyák
számlálásában. Mert nincs oly ízecske, nincs oly részecske testünkben, melynek
magán való nyavalyái és keserves fájdalmai nem volnának.”

Kivonulás előtt

„Szent Isten, nyisd meg lelki szemeinket, hogy ismerjük magúnkat. Elsőben pedig az én elmémet mennyei fényességeddel világosítsad, hogy amit mondottam és valóságos igazságnak itílek, azt ne csak értsem és tudjam, hanem azokból magamat megalázzam, méltatlan voltomat érezzem: hogy miképpen megdicsíréd a maga-megalázó Keresztelő Jánost, úgy minket is megdicsírj szent Atyád előtt. Ámen.”

♦

A szentmise után a papok, az asszisztencia, a kórus, valamint a káptalanhoz közel álló személyek, „koccintós” agapéval zártuk az estét.