Keresztülszúrva

Mindig azok tudnak a legjobban megbántani, akiket a legjobban szeretünk. Tőlük a legapróbb tüskét is úgy érzékeljük, mintha csak hatalmas kést szúrnának belénk.

Fáj, amikor ártatlanul veszítjük el valaki bizalmát, aki nagyon fontos nekünk. Amikor ő mások – valótlan – állításaiból ítél meg bennünket, anélkül, hogy lehetőséget adna igazságunk megvédésére. Amikor ő szeretetteljes közeledésünkre cinikus lenézéssel válaszol. Amikor ő őszinte felebaráti szeretetünket valami ferde és zavaros érzelemnek könyveli el. Amikor ő, bár nyilvánvalóan elítél, kérdésünkre: Mi a baj? így felel: Semmi…, bebetonozva ezzel az egyetlen csatornát, ami kommunikációhoz, tisztázáshoz, a bizalom és a szeretet helyreállításához, magyarán a Gonosz pofoncsapásához vezethetne. Az ember ilyenkor olyan kétségbeesetten tehetetlen.

Így érzem magam most, keresztülszúrva egy szeretett személy tüskéjével, aki másoknak hitt, s nem kíváncsi az igazságra.

Egy kedves barátnőm ezt szokta mondani: ha valaki megbánt, az azért van, mert imádkoznod kell érte!, a gyóntatóm pedig ezt: ha valaki megbánt, te keress mentséget számára! Ezeket a mondatokat forgatom a fejemben, s próbálom megvalósítani. Talán nem is megy olyan rosszul. Mentséget már találtam. Az ima is beindul lassan… Talán azért megy ilyen könnyen, mert tényleg nagyon szeretem az illetőt…

Tényleg nagyon szeretem? Biztosan? „A szeretet… nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel… mindent eltűr… mindent elvisel.” (1Kor 13,5-7). Kemény beszéd. Van hova fejlődnöm. És biztosan érdemes is. Mert az ilyen szeretet talán tényleg meghozza a gyümölcsét előbb-utóbb – a másik ember szívében is.

Vasárnap

Az elmúlt vasárnap egy kicsit rendhagyó volt a hagyományos rítusú misét látogató hívek számára: kivételesen sem megszokott templomunk, sem megszokott papunk nem tudott rendelkezésre állni. Ezért a Sziklatemplom Szent István kápolnájában mutatta be a szentmisét a Szent Mihály Laikus Káptalan egy másik klerikus tagja. A kicsi hely és a kápolna fizikai adottságaiból származó egyéb kényelmetlenségek ellenére a szentmise egyszerűen gyönyörű volt.

Mária Magdaléna nagy örömére és büszkeségére – a tradíciónak megfelelően – én is kendőt kötöttem…

a csodálatos Anna nénivel...

 Mivel a szentmise időpontja se a megszokott volt, hanem annál jóval később, a szokásos palacsintázós agapé is elmaradt. Így két sétálóskedvű jóbaráttal nekivágtunk a budai utaknak – immár sötétben és szeles hidegben. Becsülettel legyalogoltuk a távot a Gellért tértől a Moszkva térig, aztán a Széna téri palacsintázóban kötöttünk ki, ahol aztán mégiscsak bepótoltuk a palacsintázást és a kólázást.

Mint három korcsmatöltelék... :-))

Kívánok magunknak és mindenkinek ilyen szép, vidám és áldott vasárnap délutánokat!!!

(Képek: Mária Magdaléna)

 

"Bölcsességet szól az igaz szája..."

Szentjeink közelében

Milyen gazdag bőséggel tárja elénk az Úristen az Ő szentjeinek példáját! Mennyi szépet tanulhatunk tőlük ezekben a napokban!

♦

Csütörtökön John Henry Newman boldoggá avatott bíboros tiszteletére celebrált szentmisén vehettünk részt, amelyet a régi rítus szerint mutatott be Barsi Balázs atya. Prédikáció helyett Newman egyik beszédét hallottuk, amelynek gazdag lelki bőségéből csak egy gondolatot emelnék ki: a különbségtételt névleges keresztények és igazi keresztények között. Mindkettő gyönge, mindkettő vétkezik, mindkettő kevésbé hívő, mint amilyennek vallja magát. A különbséget a bíboros abban látja, hogy az igazi keresztény kizárólag az igazságot keresi, míg a névleges keresztény más szempontokat, célokat is beenged az életébe. Bűnei miatt a névleges keresztény mentegetőzik, kifogásokat keres Isten előtt, miként tette azt Ádám az ősbűn után. Az igazi keresztény vétkeit kifogások nélkül tárja gyógyításra Teremtője elé.

 John Henry Newman

Úgy hiszem, miközben Newman e gondolatait hallgattuk Barsi atya tolmácsolásában, mindannyian feltettük magunkban a kérdést: És én, Uram, vajon melyik kategóriába tartozom? Vajon őszinte vagyok-e egészen, Te vagy-e, Uram, a szívem közepében? Vagy csak vallom nagy hitemet, miközben gondolataimat gyakran elragadják Tőled világias szándékok, célok?

Bennem egy gondolat dolgozott a homíliát hallgatva: Isten óvjon bennünket attól, hogy farizeus módjára magunkat igazi kereszténynek, embertársainkat pedig névleges kereszténynek gondoljuk. De segítsen bennünket Ő, hogy névleges keresztényekből egyre inkább igazi keresztényekké váljunk, hogy szívünkben egyre inkább azt hordozzuk, amit szánkkal megvallunk.

♦

Pénteken este pedig egy Szent Gellért tiszteletére bemutatott szentmisén vettünk részt iskolatársaimmal a Szent Gellért Plébániához tartozó, bencés közösség által ellátott kápolnában. A homília a vértanú életéből azt emelte ki, vajon mit tanulhatunk tőle mi. Legfőképpen: alázatos bűnbánatot. Őszinte sajnálkozást vétkeink felett, amit olyannyira ritkán tanúsítunk manapság, akár Isten, akár embertársaink felé. Azonkívül pedig: indulataink fékezését. Szent Gellért püspök hirtelenharagú olasz férfiú volt, haragja után azonban mindig hamar megnyugodott, s szavait és cselekedeteit nem az indulat vezérelte.

Szent Gellért

Szent Gellért vértanú és Boldog János Henrik, könyörögjetek érettünk!

(képek: google)

Az öröm ideje

Karácsony szeptemberben (???)

Először sokk, aztán felháborodás. Végül valami tenni akarással vegyes sajnálat egyes világfiak és az üzleties szemléletű emberek iránt.

Néhány napja – szeptember közepén (!) - betértem egy közepes méretű ajándékboltba, és megdöbbenve láttam, hogy a boltot elárasztották a karácsonyi áruk. Mikulásokat, rénszarvasokat formázó ajándéktárgyak, havas tájakat ábrázoló csillogó-villogó edények díszelegnek a polcokon. A keresztény(nek látszani akaró) giccses gyermek-Jézus szobrokról most inkább nem beszélek, az megint más téma…

„Mindennek megvan az órája, és minden szándéknak a maga ideje az ég alatt” – írja a Prédikátor. Mondhatjuk tehát, hogy ideje van az ősznek, és ideje van a Karácsonynak. A bölcs ember mindent a maga idejében tesz, és mindennek a maga idejében örül. Így minden időben van mit tennie és van minek örülnie. Nem tűnik bölcs szándéknak szeptemberre hozni a Karácsony örömét. Szeptemberben annyi mindennek örülhetünk: a Veni Sancté-nak, az iskolába siető apróságoknak, a hulló faleveleknek, az ezerszínű természetnek, az őszi esőnek, a nyárutói napsütésnek. Ideje van ennek az örömnek. S ideje van a karácsonyi várakozás örömének is: erről szól az advent. Aki már szeptemberben elkezdi kimeríteni a karácsonyi várakozás örömének idejét, az lemarad az ősz öröméről, és lemarad az advent öröméről is.

Hát ezért a sajnálat.

„Elnéztem a vesződséget, amit Isten az emberek fiainak ad, hogy bajlódjanak vele. Mindent ő tesz, a maga idejében. Adott ugyan nekik (némi) fogalmat az idő egész folyásáról is, de anélkül, hogy az ember elejétől végig fel tudná fogni, amit az Isten tesz. Ekkor megértettem: nem tehet jobbat az ember, mint hogy örüljön…” (Préd 3,10-12)

Az igazi öröm pedig minden pillanatban megadatik, ha bele tudunk simulni Isten idejének folyásába, ha nem akarjuk megelőzni, kikerülni, hanem Vele örülünk mindig éppen annak az örömnek, amit Ő ad nekünk, aminek „ideje van”.

                                

Ősz

...akit Te, Szent Szűz, keserves könnyekkel sirattál

Szűz Mária hét fájdalmának szentolvasója

Két évvel ezelőtt ismertem meg a Szűzanya hét fájdalmáról szóló rózsafüzért. Azóta ezt az imát mondom mindennap egy konkrét személyért, Mária irgalmas szeretetébe, közbenjárására ajánlva őt.

A hétfájdalmú rózsafüzért XIII. Benedek pápa hagyta jóvá.

Szép imádságunk lehet ma, a fájdalmas Szűzanya ünnepén. Elimádkozva, átelmélkedve vigaszt nyújt nekünk; égi Édesanyánk szívből átérzi minden szenvedésünket, hiszen nincsen olyan nagy fájdalom, amit ő maga meg ne tapasztalt volna földi életében.

Ez a rózsafüzér 7X7 (+3) kis szemből áll. A kis szemekre Üdvözlégyeket mondunk.

Bevezetés: Miatyánk, Hiszekegy

Az Üdvözlégyekben a titkok:

…kinek bemutatásánál szívedet a fájdalom tőre átjárta

…kivel Egyiptomba futottál

…kit három napig kerestél

…kit a nehéz keresztet vinni láttál

…kit a kereszten függeni láttál

…kit anyai öledben tartottál

…kit eltemettél

Az utolsó három kis szem titka:

    … kit keserves könnyekkel sirattál

Ima a végén:

     Imádkozzál érettünk legfájdalmasabb Szűz.

     Hogy méltók lehessünk a Krisztus ígéreteire.

Könyörgés (befejezés):

Úr Jézus, esedezzék értünk irgalmasságodhoz a boldogságos Szűz Mária, a Te Anyád, kinek szentséges szívét a Te szenvedésed alatt a fájdalom tőre átjárta. Általad, Jézus Krisztus, világ Megváltója, ki a Szentlélekkel egységben élsz és uralkodol mindörökkön örökké. Ámen.

A hétfájdalmú Szűzanya rózsafüzér

Köszönet Krisztinka barátnémnak, aki két évvel ezelőtt felhívta a figyelmemet erre az imádságra!

Mária csodálatos neve

Szűz Mária szent nevének ünnepére

Mária neve jön szívünkre és a szánkra, amikor bajban, veszélyben érezzük magunkat, vagy egyszerűen csak fáj a szívünk. Ahogyan Anyá-t kiált a kétségbeesett gyermek, olyan mélyről és belülről tör fel a hívő emberből Mária nevének kiáltása. Mert Mária neve jelenti számunkra az anyaságot, a védelmet, az oltalmat. Mária nevének már a kimondása is megnyugtat. Mária neve mélyen a szívünkbe van vésve: Jézus gondoskodó szeretete véste be oda.

♦

Mária nevét viselő ismerőseim különleges szerepet töltöttek be az életemben. Szeretetük, anyai jóságuk számomra védőszentjük, égi Édesanyánk szeretetéről tett tanúságot.

Egyikük időben még egészen közeli, 1-2 évre nyúlik vissza. Ha lehet lelki értelemben életet adni, visszaadni, hát akkor én ezt köszönhetem neki. Segítséget egy nehéz talpraállásban. Egy másik Mária – régebben, 4-5 évvel ezelőtt – hetekre, hónapokra lakásába fogadott egy nehéz helyzetben, testi-lelki javait testvériesen megosztva velem.

Ők bizonyosan méltán viselik a Szűzanya csodálatos nevét. Védőszentjük jósága, szentsége ragyog bennük.

♦

Szűzanyánk szent nevének ünnepén Isten éltessen és áldjon minden Máriát!

"Mesés" fotók...

...még mindig Pálosszentkútról... :-)

Együtt legelészik a kecske és a bárány...

"Karón cirmos" - csak azt ne mondja, hogy kényelmes :-)

A világ közepén

Pálosszentkút, Kisboldogasszony ünnepén

Kell, hogy legyenek mindenki életében olyan helyek, ahol fájdalmaink kicsivé és távolivá válnak, és lelkünk menedéket talál.

Pálosszentkút számomra a világ közepe. Semmire nem cserélnék el egy itt töltött napot. E hétvégén ismét megadatott, hogy itt tölthettem egy csodálatos napot: egy csendes délelőttöt és a Kisboldogasszony napi búcsú előestéjét.

Fák a kolostor közelében

Ahogyan szóban is tenni szoktam, e fórumon is bátran ajánlom e helyet annak, aki Istenközelségre, lelki gyógyulásra, békére vágyik. Ha nem csinálsz itt semmit, csak leülsz egy padra és „nézel ki a fejedből”, akkor is gyógyulsz. Gyógyít az Isten. Gyógyít, vigasztal, felüdít. Az alföldi horizont mélykék magasából örömmel ölelnek át az édes Boldogasszony biztonságot adó anyai karjai. Ebben az anyai ölelésben megpihenhetsz egy pillanatra. Ebben az anyai ölelésben megérezheted, hogy szeretett vagy, s helyed van a világban. Megtelhetsz szeretetével, és ölelését magaddal viheted, hogy továbbadhasd.

Reggel a megérkezés után az első utam (na jó, a második a kávé után :-)) a templomba vezet. Mert az első szó a hálaadásé. Végre egyszer nem kérni jöttem, hanem örömmel hálát adni, hogy itt lehetek.

Végtelen napraforgó-tábla

Délelőtt sétálni indultam a kolostor környékén és a tágabb környéken. Leírhatatlan egyszerűség és szépség tanúskodik a Teremtő végtelen egyszerűségéről és szépségéről. Nyisd ki a szíved, és meghallod ezt a csendes tanúságtételt. Visszatér a hited, hogy szép és jó ez a világ, s hogy jó dolog „lenni”. Nem érzed az idő múlását. Olyan mozdulatlan a békesség. Valahogy így képzelem Isten örökkévaló idejét.

Piarista diákok

Késő délelőttől kezdve a kegyhely folyamatosan kezdett megtelni piarista diákokkal. Gyalogos zarándoklaton érkeztek, 40-50 km-t megtéve. Olyan jó volt nézni őket. Vagányok, hangosak, csibészek. Kamaszok. Megmosolyogtam, hogy milyen világias és szleng stílusban beszélnek egymás között. De Laudetur-t köszönnek, s olyankor csillog a szemük. Van valami tartás ezekben a gyerekekben. Hiszem, derék emberek válnak majd belőlük.

Béke

Este szentmise. Eucharisztia, vagyis hálaadás. Van miért… És utána gyertyás körmenet. Ez mindig megindító… A nagy sötétségben azt sem tudjuk, merre járunk, csak követjük Jézust, aki előttünk megy, és tudjuk, jó helyen vagyunk. Szép ezt megérezni, átélni.

Tantum ergo...

Hálásan köszönöm ezt a csodálatos napot a Szűzanyának és a pálos atyáknak!!!


Ps. Végezetül egy fotó szeretettel Magdalénának:

"Fogjátok meg a rókákat"

Kísértő gondolataink

Szép figyelmeztetésre akadtam ma reggel egyik kedvenc kápolnámban egy kinyitott Szentírásban: "Fogjátok meg a rókákat s a rókafiakat, mert feldúlják a szőlőt, a mi szőlőnket is, amely éppen most virágzik!" (Én 2,15)

Vajon hol vannak azok a „rókák”, akik feldúlják a szőlőnket? 

Az ellenséget mindig kívül keressük. Környezetünkben. Mindig van kifogás, mindig van magyarázat, miért vagyunk dühösek, rosszkedvűek, reményvesztettek. Mindig meg tudjuk mondani, ki dúlta fel a szőlőnket. S így persze távol a megoldás. Ezeket a rókákat nehéz megfogni. Így hát futni hagyjuk őket. És dúlni.

Pedig ami igazán feldúlja bennünk Isten békéjét, az nem más, mint a saját gondolataink. Jól ismerjük a folyamatot. A legkisebb lelki sérülésünkbe is belekapaszkodik a Gonosz, megfertőzve a rombolás, a szétdobálás lelkével. Bűnre hajló emberi természetünk pedig gyakran nem tud ellenállni a rombolásnak: a kísértő gondolat növekszik és terjed, míg végül alkalmassá válik arra, hogy feldúlja a békét bennünk, és a megszületett és egyre növekvő békétlenséget hordozzuk és adjuk tovább környezetünknek.

Úgy hiszem, nem lehetetlenség még csírájukban megfogni romboló, kísértő gondolatainkat. Nem gyűlölni őket, hisz azok is teremtett valóságunkhoz tartoznak, és Isten segítségével tanulságul és eszközül szolgálhatnak jobbáválásunkhoz. Nem eldobni, nem megölni. Csak kézbevenni, kézbentartani, megtanulni kezelni, és jól vigyázni, nehogy elszabadulva feldúlják „szőlőnket, amely éppen most virágzik”.