2011. október 30., vasárnap

Megérintett...


„…Kezed áld vagy büntet,
egész életünket
adtad, hát el is veheted…”

(Hozsanna 229. ének, felajánlási versszakok)


Megérintett, mert megint immár napok óta sírdogálok az elvesztésén valaminek (és vele együtt valakinek), amit szerettem, ami fontos volt, amit két kézzel szorongattam, amit féltettem, nem akartam, hogy megváltozzon…

Vajon van-e valamink, amit ne Istentől kaptunk volna?
S van-e valamink, amit ne vehetne el, anélkül, hogy számonkérhetnénk, hogy vádolhatnánk?
És érezhetjük büntetésnek. De valójában mindennek, a fájdalomnak is, helye kell legyen az életünkben, mert a teremtésben rend van.
 

Nincsenek megjegyzések: