Missa sollemnis az Egyetemi templomban
E hét
kedden este, a Pázmány-korabeli liturgikus gondolkodásról szóló konferencia
lezárásaként sollemnis formában bemutatott tridenti rítusú szentmisét
ünnepeltünk az Egyetemi templomban.
A homília helyén – stílusosan – Pázmány
Péter egyik prédikációját olvasta fel a szentmisén diakónusként résztvevő atya.
Beszámoló helyett ebből a prédikációból szeretnék néhány „felrázó”,
elgondolkodtató idézetet megosztani, illetve néhány pillanatképet a miséről.
♦
„Isten mértékében, Christus szentséges
életének fontjában mérjük meg erkölcsünket. Lássuk ha heányosok nem vagyunk.
Jaj, mely
mocskosnak látszik a mi tisztaságunk! mely haragosnak a mi szelídségünk! mely
felfuvalkodottnak a mi alázatosságunk! mely kegyetlennek a mi irgalmasságunk!
mely gyarlónak a mi erősségünk, ha a Christus tükörébe nézünk! Oh mely
száraznak találtatik a mi sírásunk! mely képmutatónak töredelmességünk! mely
fösvénynek adakozásunk! mely torkosnak böjtölésünk! mely változónak
állhatatosságunk! mely szófogadatlannak engedelmességünk, ha Christus Urunk
erkölcse mellé állanak!”
 |
| Celebráns és szubdiákonus |
|
„Szent
Ágoston írja, hogy az oktalan állatok érzékenységek erejével sokképpen
megelőznek minket. Mert nincs közülünk oly messzelátó, mint a sas; oly erős,
mint az oroszlán; oly gyors, mint a nyúl; oly jó szagló, mint a vizsla. Az
oktalan állatok öltözve születnek. Magok oltalmazására nékik a természet fogat,
szarvat, körmöt vagy gyorsaságot adott, mellyel veszedelmek előtt szaladnak.
Mihent születnek: járnak és úsznak, természetek szükségére való eledelt munka
nélkül találnak, sőt betegségek orvosságit is mester nélkül ismérik. Minket a
természet fegyvertelenül és mezítelen vetett a sok veszedelmek közé.
Öltözetünket juhoktúl, bogaraktúl, barmoktúl kell várnunk: hogy kenyeret
ehessünk, száz különböző munkával kell fáradnunk, és az elégséges nem volna, ha
oktalan állatok segítsége nem járul szántásunkhoz. Eledelünk és táplálásunk
halak, madarak, barmok halála nélkül nem lehet. Azért hogy egynéhány esztendőt
éljünk, sok ezer halállal mehet végbe. És mikor születünk, semmit nem tudunk;
semmit nem mívelhetünk magunk javára valót.”
 |
| Credo |
„És jusson eszedbe, hogy öröktűl fogva
semmi voltál, és magadtúl örökké semmi lettél volna: hanem Isten, ingyen
nyújtott kegyelméből, mindenható erejével, semmiből teremtette az eget, földet
és az emberi nemzetet.
Teremtésünk után is, magúnktúl semmik vagyunk:
mert ha szünetlen nem tartana Isten; ha csak szemeit elfordítaná rólunk,
mingyárt semmivé lennénk. (…) úgy vesszük Istentűl létünket, hogy szünetlen az
ő hatalmas kezével tartatunk. Es miképpen ha a setét házból kiviszik a
gyertyát, ottan elfogy és megszűnik benne a világosság; miképpen a szó csak
addig tart míg szól valaki, mihent a szóllástúl megszűnik, ottan elfogy a szó
és semmivé lészen: úgy mi minnyájan, semmisedünk és elfogyunk, ha megvonsza
kezét tőlünk az Isten.”
 |
|
|
| Confiteor |
„Az
orvos-doktorok több betegséget találtak az emberi testben, hogysem napot az
esztendőben: és a sok újítás miatt, még most sem értek véget a nyavalyák
számlálásában. Mert nincs oly ízecske, nincs oly részecske testünkben, melynek
magán való nyavalyái és keserves fájdalmai nem volnának.”
 |
| Kivonulás előtt |
„Szent Isten, nyisd meg lelki szemeinket,
hogy ismerjük magúnkat. Elsőben pedig az én elmémet mennyei fényességeddel
világosítsad, hogy amit mondottam és valóságos igazságnak itílek, azt ne csak
értsem és tudjam, hanem azokból magamat megalázzam, méltatlan voltomat érezzem:
hogy miképpen megdicsíréd a maga-megalázó Keresztelő Jánost, úgy minket is
megdicsírj szent Atyád előtt. Ámen.”
♦
A
szentmise után a papok, az asszisztencia, a kórus, valamint a káptalanhoz közel
álló személyek, „koccintós” agapéval zártuk az estét.
 |
| Barátokkal az agapén |
(A prédikáció teljes szövege: Pázmány
Péter: Válogatott prédikációk. Osiris, Bp., 2004.
Utolsó
fotó: RZ.)
