Ma hallottam ezt a gyönyörű imát Aquinói
Szent Tamás tollából. Nagyon megragadott. Erőt adhat a szenvedőknek, az épp
boldogokat alázatosságra inti. Bölcs és megfontolandó szavak így a nagyböjti
időben.
Uram,
add, hogy szerencsében és balszerencsében hűséggel álljak melletted; a
boldogságban tele alázattal, a szerencsétlenségben keményen és meg nem hajolva.
Csak
az legyen örömöm, ami Hozzád vezet, csak az szomorítson el, ami Tőled
elválaszt!
(Aquinói
Szent Tamás)
4 megjegyzés:
Ez az ima is azt mutatja, milyen nehéz az élet. Szerintem arról szól, hogy sosem lehet leereszteni, lazítani, ilyesmi...
(A kis kép nagyon jól néz ki!)
Igen, én is ilyesmit vettem ki belőle. Hogy soha nem bízhatja el az ember magát.
Ma kórházi gyakorlaton voltunk, hospice-osztályon, haldoklóknál. Ők is egy felkiáltójel, hogy milyen törékeny teremtett létünk, s hogy hálaadással tartozunk mindenért.
A hospice-al kapcsolatban eszembe jutott egy idézet:
"Aki dolgozik Isten országáért, sokat tesz. Aki imádkozik Isten országáért, még többet tesz. Aki szenved Isten országáért, az mindent megtesz." Tomasek bíboros
Talán épp ezért olyan tiszteletre és szeretetre méltóak ezek az emberek. Az ember mindig úgy megy oda, hogy adni akar, és úgy jön el, hogy kapott ...
Megjegyzés küldése