Vidám Szilveszter

 ... a világ közepén

(Sokaknak ígérek már hetek óta egy rövid beszámolót az idei Szilveszterről. Megkésve bár, de íme, elkészült.)

♦

Akadnak pillanatok, jó esetben akár órák, napok, amikor a mennyek országa egészen közel jön. Vigasztalásként, bátorításként, üzen, hogy létezik. Hogy el ne felejtsük valahogyan, hogy létezik.

Amikor olyan helyen vagy, ahol távolinak érzed az aktuális nehézségeket, szomorúságokat. Amikor egy homíliában meghallod Isten válaszát a legkínzóbb kérdéseidre. Amikor néhány centiméteres közelségben térdelhetsz a szentségi Jézustól, és arcodon érzed szeretete melegét. Amikor önmagad lehetsz, mert éppen olyanok vesznek körül, akik nem várják el, hogy szerepet játssz. Amikor mindezen dolgok együtt vannak, egy kicsit megérted, mit jelent: köztetek van a mennyek országa.

Ilyen órákat, napokat töltöttem Szilveszter alkalmából, kedves jó emberekkel együtt, a világ közepén, Pálosszentkúton.

♦

Sok vidámságban és sok elmélyülésben egyaránt részünk lehetett. Az elmúlt évet hálaadással búcsúztattuk, az újat a Szűzanyáról vett szentmisével köszöntöttük. A szilveszteri vacsora a falusi kultúrházban volt, az éjféli koccintás a szerzetesek ebédlőjében.

Hálaadó szentmise

            

Napközben sokat sétáltunk a környéken, ami számomra télen-nyáron egyaránt gyönyörű. Most a bokáig érő, érintetlen hó fehérsége arra a tisztaságra emlékeztetett, amit ezen az igazán Istenközeli helyen az ember átélhet, megtapasztalhat. A békére, ami itt eltölti az Istenkereső lelkeket.

A tónál

A bűnbocsánat szentsége mindig és mindenhol ugyanaz, csak mi éljük át másként és másként. Számomra a hatás most olyan volt, mintha legalábbis életgyónás lett volna… Végtelen könnyedség, tisztaság. Hogy miért olyan más itt, nem tudom. A természet Isten adta szépsége, a szeretet közelsége megnyitja a gyarló ember szívét, és fogékonnyá teszi a kegyelem befogadására.

Táj a kolostor mögött

Jó lenne tudni ezt a békét, ezt a tisztaságot, ezt a vidámságot magunkkal vinni. Hordozni, átadni. Megőrizni, nehéz pillanatokban újra felfedezni. Erőt meríteni belőle a mindennapi léthez.

(Köszönet Ildikónak a szentmisén készült fotóért.)

 

Gyász

A jóknak, akik csendben éltek itt a földön, a remény beteljesül, a hit bizonyossággá válik; feltárul a Világosság. Hiszem.

 

Köszönöm

Nagy baj, ha elfelejtjük a szót: köszönöm. Akár egymás felé, akár Isten felé. Erről szólt Pálosszentkúton a Szilveszter esti hálaadó szentmise homíliája. Amikor az elmúlt évre gondolunk, az első szó a hálaadásé legyen. Adjunk hálát a sok kapott jóért, a szeretetért, a kegyelmekért – és adjunk hálát azokért az emberekért is, akik nehézséget okoznak nekünk, hiszen ők segítik a leginkább emberi fejlődésünket és utunkat az üdvösség felé.

♦

Szeretném én is, itt is, elmondani, hogy köszönöm. Köszönöm mindannyiatoknak, akikkel bármilyen ismeretségben, kapcsolatban voltam vagy vagyok. Köszönöm, hogy vagytok, hogy létetekkel gazdagítjátok ezt a világot, és ebben a világban az én életemet is.