Pünkösd Pálosszentkúton
Olyan nehéz megragadni, megérteni a Szentlelket. Megérteni, hogy ki is Ő; meglátni, hogy hogyan is van jelen az életünkben. Nehéz megérteni, mit jelent az, hogy várjuk, mit jelent az, hogy eljött, s mit jelent az, hogy a világban marad.
 |
| Tó |
Isten kegyelméből és a pálos atyák vendégszerető jóvoltából az idén is Pálosszentkúton tölthettem a Pünkösdöt. Szép itt, mint mindig. Egy pillanat megállás, egy kicsi vigasztalás. A végtelen szomorúság hullámai között néhány csepp öröm. EZ is Szentlélek. Egy-egy összemosolygás, találkozások, néhány jó szó, egy ölelés – mennyi de mennyi szeretet! És EZ is Szentlélek.
Idő, melyben végig lehet gondolni, honnan jöttem, mit kaptam, mivé váltam, mi vagyok, merre tartok. Kiben bízom. Végiggondolni, ami elszomorít. Kiben hiszek, s miért nem hiszek jobban. A gondolatok, a könnyek – EZ is a Szentlélek ajándéka.
 |
| A tónál |
A Szentlélek jöhet zúgó széllel, lángokkal, mint az első Pünkösdkor. De nem biztos, hogy hozzánk is mindig így jön el. A Szentlélek: Isten. Isten, aki szereti a csendességet, de a csendességben képes formálni, erőt adni, vigasztalni, bátorítani. Képes megmutatni a következő lépcsőfokot, amire lépnünk kell. S megadni a bizalmat, hogy a következő lépcsőfok után majd látni fogjuk a rákövetkezőt.
 |
| Érseki szentmise |
A pünkösdi ünnepi szentmise prédikációját az atya a zarándokok tömege előtt ezekkel a szavakkal fejezte be: Elég nagy ez az oltár, mindannyian rátehetjük kérésünket, aggodalmunkat, szándékunkat. Odatettük, meghatott csendben, és hittük, hogy jó ez így. Bárcsak minden egyes szentmisében meg tudnánk ezt tenni, ezzel a hittel, bizalommal! Erre vezessen el bennünket a Szentlélek Isten!
